AI agentek használata a tudományos kutatásban – Automatizáció, adatvédelem és emberi kontroll a mindennapi kutatói munkában
Vass Zoltán, a MIKK kutatója 2026. május 30-án a Magyar Pszichológiai Társaság XXXII. Országos Tudományos Nagygyűlésén tartott előadásában a mesterséges intelligencia alapú agent rendszerek tudományos kutatásban való gyakorlati alkalmazhatóságát és pszichológiai-módszertani összefüggéseit mutatta be. Az előadás központi kérdése a következő volt: Miként automatizálhatók a kutatói mindennapokat terhelő ismétlődő, adminisztratív és szakirodalmi feladatok (irodalomkeresés, hivatkozáskövetés, projektkezelés) úgy, hogy a kutató ne veszítse el a kontrollt a saját munkája felett, miközben a teljes folyamat megfelel a legszigorúbb etikai, jogi és adatbiztonsági elvárásoknak?
A kérdés megválaszolására az előadó egy olyan személyes AI agent rendszert mutatott be, amelyet a mindennapi kutatói munkafolyamatok proaktív támogatására fejlesztett ki. A szünet nélkül, egy kizárólag erre a célra dedikált helyi számítógépen futó, Telegram-felületen keresztül elérhető rendszer hibrid architektúrát alkalmaz: a vezető felhőalapú nagy nyelvi modellek mellett feladatspecifikus és költséghatékony helyi (lokális) modelleket is futtat. Ez az infrastruktúra kulcsfontosságú adatvédelmi garanciát nyújt, hiszen a személyes, bizalmas és még nem publikált kutatási adatállományok soha nem hagyják el a helyi infrastruktúrát.
A rendszer a kutatói munka teljes életciklusát átfogja: proaktív publikációfigyelést végez az MTMT adatbázisával összevetve, integrálja a Zotero hivatkozáskezelőt, és tudományos adatbázisokat (OpenAlex, Semantic Scholar, CrossRef) kérdez le a vektoros adatbázisban tárolt szakirodalmak alapján. Az éjszaka lefutó tudományos agentek folyamatosan elemzik a készülő kéziratokat, és reggelre elkülönített Telegram-csatornákon küldenek strukturált összefoglalókat a projektek állásáról és az irodalmi javaslatokról, megőrizve a témák hosszú távú kontextusát. A megoldás kiemelkedő innovációja a beépített önkorrekciós mechanizmus, amelynek során a rendszer éjszakánként átvizsgálja saját konfigurációit, tanul a korábbi hibáiból, és napról napra fejleszti saját működését.
Az előadás hangsúlyozta, hogy a rendszer tervezése szigorúan illeszkedik a vonatkozó egyetemi (pl. KRE 63/2024. VI.27.) és uniós (EU 2024/1689 AI Act) etikai és jogi szabályozásokhoz. Az Emberközpontú MI (Human-Centered AI, HCAI) elveivel összhangban a rendszer tudatos korlátok között működik: nem helyettesíti a kutatói kreativitást, és nem ír kész szöveget a szerző helyett, így minden javasolt változtatás érdemi emberi közreműködést (human-in-the-loop, HITL) igényel. A végeredményért a szakmai, etikai és jogi felelősséget teljes mértékben a kutató viseli. Az előadás során a rendszer gyakorlati működését élő demonstráció keretében is bemutatta, igazolva, hogy a hatékony automatizáció és a megőrzött humán ágencia sikeresen egyensúlyba hozható a tudományos alkotómunkában.
